Na akkor még egy novella :) Ez nem olyan régi

Az az álnok dög

Az egész napos megpróbáltatások után fáradtan, elnyűtten zuhansz az ágyadba, magadra húzod a takaród, izmaid ellazulnak és arra gondolsz, végre ágyban vagy.

Már éppen kezdesz elmerülni a lágy álmok felhőjében, sötétbe burkolódzva süllyed a tudatod, amikor valami halvány motoszkálást érzel a bokád környékén.

Először azt gondolod, csak a takaró simul hozzád, hogy aztán az is megpihenjen, majd újra elszenderedsz. Ám alig hullik alá a nyugalom, újra érzel valamit. Kicsit feljebb… Majd még feljebb…

Vadul zakatoló szívvel pattannak fel a szemeid, kémleled szobád éjjeli árnyait és csak arra az egy, nyugtalanító csiklandozásra figyelsz.

Átsuhan a fejeden, hogy talán ki kéne ugranod az ágyból, de mi van, ha valami veszedelmes dologgal állsz szemben? Mi van, ha az a valami a takaród alatt egy skorpió?!

Ha megmoccansz véged!

Ahogy ezt végiggondolod, apró lábak sűrű nyomokat hagynak a vádlidon és már majdnem elérték a térdedet! ˝Mit tegyek?˝ – gondolod.

A kezedet lassan kihúzod a takaró alól, különös gonddal arra, hogy a lábad közötti rész ne mozduljon és az éjjeliszekrényeden álldogáló kis lámpa kapcsolóját kutatod.

Fény!

A vakarás közben már elhagyta a combod felét, nagyon gyors! Meg kell tenned! Látnod kell, mivel állsz szemben!

Az idő szorít, az állat közelít testrészeid legnemesebbikéhez. Óvatos vagy, és félsz. A szíved, a torkodban dobog. A takaró emelkedik… Még egy-két centi és látni fogod…

Hirtelen egy sötét pont ront neked lábaid közül, zakatoló zümmögése ordítva tölti be a szoba feszült csendjét és egy tompa koppanással pontosan a két szemed között, a homlokodnak ütközik.

Te rémülten rázkódva, sikoltva kócolod a hajad, miközben minden erőddel arra törekszel, hogy valahogyan levakard magadról az izzadságtól makacsul tapadó takarót, hogy végre megszabadulj, attól az álnok dögtől.

E közben a cserebogár dongva, döngicsélve körberepüli a szobát és moraja halkulva kislisszan a nyitott ablakon.