Oldalak

2009. december 10., csütörtök

Megérkezett az angyalkám :)

Mégpedig Heni személyében :)

Az FMXC keretein belül rendeztünk egy kis húzós karácsonyi ajándékozást.
Én karácsonyfa díszeket kértem és kaptam is! Nem is akármilyeneket :D

Heni, egy képet ellopikáztam tőled, mert a szaloncukikat nem tudtam normálisan lefotózni. A gyönyörű vörös anyag a képen csak valami sötét folt lett :(

Az összesítés :)

A szaloncukik :)

Ezek a horgolt csillagok a kedvenceim :)


És négyzetecskék, hát nem aranyosak? :D

Köszönöm!

2009. november 30., hétfő

Páros mellékhatás

A barátnőimmel hetekkel ezelőtt láttuk a bemutatóját ennek a romantikus vígjátéknak és el is határoztuk, hogy ezt nekünk látnunk KELL!

A történet négy baráti párról szól, akik közül az egyik párnak zátonyra futott a kapcsolata és szeretnének elutazni Eden-be, ahol reményeik szerint helyrehozhatnak mindent. Azonban nincs elég pénzük rá, hogy csak kettesben menjenek, így megpróbálják rávenni barátaikat is, hogy tartsanak velük.

A barátok mindegyike úgy gondolja, hogy nekik nincs szükségük pár terápiára, az ő házasságuk így jó, ahogy most van!

Ha nincs két tündéri kis kölyök, itt be is fejeződhetett volna a film... na de volt!
Párocskáink elutaztak hát Eden-be!

Ennél a filmnél is gyakran meg kellett szorongatni a moziszék karfáját, ám nem az izgalomtól pirult az arcunk, hanem a röhögéstől lilultunk :D

Nem is mondok többet, az ajánló magáért beszél:




2009. november 25., szerda

Ajánló - Karácsony

Ilyen tájt mindig elfog az a kellemes bizsergés, ami ráhangolja az embert a várakozásra, a télre, a Mikulásra, a karácsonyra...

Szokásommá vált, hogy ilyenkor az NLC adventi oldalára járjak fel nap, mint nap. Ha jól számolom ez lesz a negyedik év vége, amit itt töltök.

Az oldal tele van jobbnál jobb tippekkel, receptekkel, játékokkal... egyszer még nyertem is :D
Van gyerek sarok, dekorációra rengeteg ötlet és még sorolhatnám...

A felállás minden évben hasonló és bár van sok olyan cikk, amit már tavaly és tavaly előtt is és az előtt is... olvastam, de ezeket újra olvasni sosem unalom és mindig van újdonság is!

A főszereplők mindig mások: például tavaly karácsonyi manók voltak, előtte angyalkák, előtte pingvinek... 
Idén a Mikulás és a szarvasok!

Ha még nem ismeritek, gyertek nézzetek körül Ti is az oldalon! 
Ha ismeritek, akkor tudjátok, hogy jó móka :D

2009. november 16., hétfő

2012

Vasárnap hirtelen felindulásból elmentünk a moziba barátnőmmel.
A 16 órási előadást néztük meg.

Nem szeretem a katasztrófa filmeket. Mikor Edit mondta, hogy ez a film ilyen, húztam is a számat, el nem tudtam volna képzelni, hogy tetszeni fog.
Pedig de!

Na nem azt mondom, hogy rohanok majd a boltba, ha megjelenik DVD-n, de határozottan élmény volt megnézni.

Ahogy mondani szokás "látvány film" a javából!

A bemutató egy kicsit csalóka, mert arra gondol az ember, hogy az egész világvége történet a Maják "jóslatán" alapszik, de igazából erre csak pár pillanatot szánnak, illetve egy-két megjegyzést.

A történet lényege, hogy hogyan döntenek a főmuftik: saját életüket mentik, ridegen gondolkodnak és ezzel megölnek több ezer embert, akiket meg is menthetnének, vagy kockáztatják ezekért az emberekért az egész emberiség sorsát. A józan gondolkodás vagy a lelkiismeret győz-e?

Végig izgultam az egészet. Mindig volt valami, ami miatt meg kellett szorítani a moziszék karfáját.
A látványt leírni meg sem próbálom, mert lehetetlen :D

Menjetek el, nézzétek meg a MOZIBAN! Nehogy valami rossz minőségű DVD-vel próbálkozzatok!



2009. november 9., hétfő

RR -Round Robin

Ha valaki még esetleg nem tudná, hogy mi az az RR, akkor itt utána nézhet :)

Már nagyon-nagyon régóta szeretnék részt venni egy ilyenben, de eddig nem volt még bátorságom belevágni.

De most végre találtam egyet, ami jónak ígérkezik.


A minták egyszerűek, amolyan "egy éjszakás" hímzések. Nagyon bízom benne, hogy nem lesz csalódás. Első RR-nek szerintem, tökéletes.

A csapat még nem állt össze, még folyik a jelentkezés.

A mintát megtaláljátok a 2010-es Évkönyvben.

Ez volt a reklám helye :)

2009. november 4., szerda

HORGOLTAM!!!! :DDDD

Na ezt figyeljétek!


Micsoda hír!

Na igen. Nekem az!

Az FMXC-s fórumon már egy ideje szinte csak ezt hallják tőlem a lányok :)
Szóval, mint már mondottam volt, sok-sok évvel ezelőtt próbálkoztam meg a horgolással utoljára. Akkor nem ment, és a legutóbbi talin sem álltam túl fényesen. Félre is dobtam a gombolyagot, mondván a horgolás nem nekem való.

Nem is lennék önmagam, ha ennyire könnyen feladtam volna újból a horgolás témáját.
Láttam a lányokat, hogy milyen ügyesek, milyen könnyedén forog a tű a kezükben és nem tudtam elhinni, hogy nekem ez nem megy!

Jó, persze, most sem tökély, de legalább fa formája van :D

Sokat segített ez a video is:




Tehát, ha Te is kételkedsz a horgolás tudományodban, irigykedve figyeled a sok szép alkotást, akkor bátorítalak, hogy ragadj horgoló tűt és uccu neki! Ha nekem sikerült, bárkinek összejöhet! :D

2009. október 28., szerda

Könyvjelző

Ezt a könyvjelzőt készítettem el az xszemesbolt.hu játékára.
A játék október 31-ig tart! Ha sietsz még részt vehetsz rajta!

Kontúr és francia csomók nélkül 


Készen

Évekkel ezelőtt kinéztem ezt a könyvjelzőt, de még nem jutottam el odáig, hogy kihímezzem.
Már meg volt hozzá ez a nagyon szép kis aranyszegélyes szalag is, csak a fonalak összeválogatásához nem volt lelki energiám. Hónapokig sínylődött a minta és az anyag a fonalas dobozkám tetején arra várva, hogy végre nekilássak.

Amikor október elején sajnálkozva arról beszéltem Juditnak, hogy jól lemaradtam a játékukról, közölte, hogy a könyvjelzősre még bőven van időm :D

Így is jól elpepecseltem vele, főleg a tűzőöltésekkel. Kontúr nélkül csak néhány színes folt, de azzal együtt már kinyíltak a virágok és a madárlak tetején meglibbent a kis zászló is :)

Barátnőm kapta meg születés napjára. Egy másik barátnőtől könyvet is kapott mellé, úgyhogy teljes volt az öröm :D

2009. október 26., hétfő

- Milyen volt a hosszú hétvége?

- Rövid!

Bizony, hamar eltelt :(
Hiába no! Jó társaságban röpül az idő!

Csütörtöki napom végül egész rohangálós lett. 20:30-as előadásra mentünk, előtte sikerült haza ugranom két órára, összepakoltam másnapra a ruhámat, és mozi után bent aludtam Editnél.

A csúf igazság c. romantikus vígjátékot röhögtük végig.


A magyar trailer nem olyan jó, ez jobban tetszik:

Péntek reggel kicsit nyúzottan ébredtem, ugyanis nagyon éberen aludtam. Egyrészt nem a saját helyemen voltam, másrészt már nagyon vártam ezt a napot... no nem a Tropicarium miatt ;)
Egyszer már voltam ott és akkor is nagyon tetszett, most sem volt ez másként. Sokáig elidőztünk a cápáknál.
Feltűnt, hogy az egyik elég lassan mozog, mint aki alig él. Ez azért volt furcsa, mert elvileg a cápáknak muszáj folyamatos mozgásban lenniük, ahhoz, hogy életben maradjanak. Mikor lassan szembefordult, láttuk, hogy meg van dőlve és az oldalán van egy hatalmas dudor.
Sajnáltam szegényt :(

Nagyon szép színes halacskákat is láttunk és hát persze megsimiztünk pár ráját is :D

Tropicarium után ebéd, amitől jól elálmosodtam, de egy erős kávé helyre rázott.
Aztán sétáltunk a Népligetben... pontosabban hintáztunk a Népligetben, mert a hintán ücsörögve, ide-oda lóbálva magunkat a legjobb beszélgetni.

Este fél 9-re értem haza Venyimre.



Szombaton a várva várt xszemes találkozóra mentünk Krisztiékhez.
Nagyon jól éreztem magam, köszönöm újra a vendéglátást, Heninek a kitartó tanítgatást és a fuvart! :D
Sajnos megerősítést nyert abbéli aggályom, hogy a horgolást nem nekem találták ki.
Évekkel ezelőtt már próbálkoztam vele, de sehogy sem akart szép lenne az a fránya láncszem :(

Azért, nem tartom kizártnak, hogy megkísérlem a láncszem begyakorlását :D Bénázok egy sort, aztán megmutatom az eredményt, csak, hogy szerezzek pár jó pillanatot nektek :D

A születés napi buliról csak annyit, hogy Edit "csúnya bulit" tervezett... A "csúnya" megvolt... :D

Vasárnapra maradt a kómázás.
Helen! Nem bírtam volna elmenni a moziig... vagy bealudtam volna a filmen :D

2009. október 22., csütörtök

Hosszú hétvégi programok

Ha Murphy is úgy akarja, igen sok rétű és színes programoknak nézek elébe a hétvégén.

Ma (csütörtök) délután kezdődik azzal, hogy két legjobb barátnőmmel meglátogatjuk a helyi mozit.
Mit nézünk meg?
Fogalmam sincs! :D
Az lesz a nap meglepetése.

Holnap, Tropicariumba megyek egy nagyon kedves barátommal. 
Egy másik nagyon kedves barátom és legjobb barátnőm nem tudnak ott lenni :( 
E miatt szomorú is vagyok. 
NAGYON FOGTOK HIÁNYOZNI!!!
CZ-t bedobom a cápák közé - természetesen etetés után, nehogy baja legyen -, aztán majd lefotózom ahogy sakkozik az egyikkel... Csak nehogy CZ nyerjen, mert a cápák igen agresszívvé tudnak válni, ha veszítenek. Ugye, Dani? ;)

Na jól van... Kezdődik a hülyeség... Remélem kitart szombatig, mert akkor meg xszemes tali lesz Krisztinél. Mindenki lázasan készülődik az FMXC tagjai közül. Úgy néz ki, majdnem teljes lesz a létszám.
Lányok! Már nagyon várom, hogy találkozzunk!
Heni megtanít minket karifát horgolni... vagy legalábbis megpróbálkozik vele :D
Már beszereztem a szükséges eszközöket. Remélem, sikerül belejönnöm. Akkor csinálok párat magamnak és az ismerősöknek is... Csak legyen rá időm meg ihletem :)

Ezzel még nem lesz vége a szombatomnak, ugyanis este megünnepeljük Edit szülinapját!
Úgy néz ki, hajnalig tartó buli lesz. Viszek apám ütős borából, amit ma természetesen elfelejtettem elhozni magammal :/ és ez is csak most jutott eszembe, hogy ezt írom...

Ez már hülyeség a négyzeten. Ha így folytatom tovább hülyeség lesz a köbön, de már ma estére...

Drukkoljatok, hogy minden jól sikerüljön!


2009. október 16., péntek

TÜTTYÖLT RATYLI

A nyersratylit fertályórát posvásztjuk a gönyézdével, míg csurmot nem ereszt, közben a vatyekot megdicsikicseljük. Szépen höllyén megpicskázzuk, a nyesedékből pedig apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek a koshadtba. Közben a pocadékot meg peccsentjük, a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós. A pesét lesolyvasztjuk, aztán már csak röttyengetjük, mert hamar odakaphat. Végül a suttyonyos petrecelt belebibározzuk a 4 ölej csikmányba majd jól összegyöröszjézzük. Várunk amíg a széle be nem tockosodik és rádurungoljuk a cihátát.

A fenti kis "receptet" az AMF egyik legtehetségesebb tagjának köszönhetjük!
Leguan, köszönöm! :)

2009. október 13., kedd

Fúj a szél mint állat...

Ha jön a tél

Fúj az északi szél,
jön a hó, jön a tél.
Mi lesz veled, te picinyke
            cinke?

A csűrbe menekszem,
ott jót melegszem,
s orrom szárnyam alá dugom,
            húgom!


Na jó, még nem jön a tél, csak ez jutott ma reggel eszembe :)

2009. október 6., kedd

EXPÓ - Dunaújváros

Elvileg egész hétvégén kint leszek az Expón.

Ha van kedvetek, gyertek ki Ti is! 

A Protektor Special Bt. standjánál megtaláltok!

XXII. Dunaújvárosi Vásár ’09 Ősz
2009. Október 9-10-11.

Dunaferr Szakközépiskola
Dunaújváros, Apáczai Csere János u. 11-13.


2009. október 3., szombat

Malacka

Még múlt hét pénteken (09.25-én), mikor ama bizonyos katalógust nézegettem, az elvonási tünetek elviselhetetlenné váltak. Így munka után beugrottam a Röltexbe és vásároltam egy gobelin készletet.

Mielőtt hazamentem volna, felugrottam anyuhoz (ezért is kellett vennem vmit, mert ha hazajövök egyből, akkor ugye van itthon mit hímezni :) ) és elkezdtem öltögetni Malacka körvonalait.

Nem sikerült olyan jól, mint a Füles. Valószínű, hogy nem Puppets fonalakat adtak hozzá, hanem vmi márkásabbat. Rájöttem, hogy gobelinezni inkább Puppets-el lehet szépen, mert jól elterülnek a szálak a kanaván. Az Anchor például annyira sima és vékony, hogy tényleg kell belőle 12 szál... vagy legalábbis kéne, mert én most is csak 6-al csináltam.

Íme az eredmény:


2009. szeptember 25., péntek

Fájdítom a szívemet

Megkaptam a Reatex "2009 tél/2010 tavasz" katalógusát.
Már vagy százszor átlapoztam és most bizsereg az ujjam. :)

Kitaláltam, hogy mit fogok készíteni az FMXC-s húzottamnak karácsonyra.

Edit barátnőm nem olyan régen ünnepelte névnapját. Neki készítettem egy újabb hűtőmágnest.
25-ös anyagra, 1 szálon át, 1 szállal hímeztem a KM szeptemberi számából egy kis mintát, "Váljanak valóra az álmaid" felirattal.
Nagyon boldog volt :D
Hihetetlen, hogy mennyire tud örülni az ilyen kis apróságoknak, pedig még csak nem is a látványos fajtából való... csak egy snassz hűtőmágnes...
Ja! Meglátta a húgom, leszedte a hűtőről és toporzékolva jött oda hozzám, hogy: "Nekem isz cinálsz ilyet?!"
Igen, ő az aki most ment férjhez :D Tisztára, mint egy fürtös kislány :D


2009. szeptember 10., csütörtök

KARÁCSONYI JÁTÉK



Karácsonyi játékot indítottak a hunchristmas.blogspot.com-on!
Aki szeret adni és imádja a meglepiket, annak itt a helye!

2009. augusztus 24., hétfő

Lagzi

2009. augusztus 22-én drága kis hugicámból asszonyka lett.

Én meg a tanúja.

Nagyon örültem neki, hogy ott lehetek mellette a NAGY napon. Neki készült az a bizonyos gyűrűpárna is és a menyasszonyos kép is, amit még nem fejeztem be, de meg fogom csinálni az már tutyi fix.

Segítettem neki felvarrni a menyasszonyi ruhát, igazgatni a menyecske ruhát, aztán mindezt rárángatni a lagzi napján :D
Nem volt semmi. :D
A menyasszonyi ruhát nagy gonddal ráadtam, nehogy elkenődjön a sminkje, meg tönkre menjen a beton keményre lakkozott haja, a körmeiről már nem is beszélve... Minden okés, a menyasszony gyönyörű!
Mindjárt indulunk a szertartás helyszínére, gyorsan dobok még előtte egy pisit...
HUPSZ!
- Neked nem kellett volna WC-re menned mielőtt felöltözöl? - kérdem tőle
Erre ő talpig fehérben, habos-babos ruhájában ide-oda rohangál az előtérben
- Uh! El kéne mennem pisilni! Pisilni akarok, de HOGYAN KELL EBBEN A RUHÁBAN PISILNI???

Nah, hát a többit talán el tudjátok képzelni. Menyasszony és az öltöztető nője tettek egy kétbetűs kitérőt...

Nem szeretek központban lenni. Így amióta megtudtam, hogy én leszek a tanú, egész végig azon izgultam, hogy el ne bőgjem magam. Kénytelen-kelletlen rajta leszek a fotók és videok 90%-án.
Bemegyünk a terembe. Jól van, eddig minden rendben.
Bárhová nézek kamerákkal szemezek, így nem lepődöm meg, hogy az anyakönyvvezető asztalán is figyel egy. Gondoltam, van a Polgármesteri Hivatalnak egy ilyen hobbija, hogy felveszi az esküvőket. A kutya se nézi vissza őket...
Hogy eltereljem gondolataimat a romantikus, megható szövegelésről, belebambultam a kamerába.
A baj akkor kezdődött, mikor húgom és újdonsült sógorom virágcsokorral a kezükben megindultak az anyukák felé. Anyakönyvvezető könnyezik... anyám bőg, húgom bőg még apám is... TE JÓ ÉG!!! NEM BÍROM TOVÁBB!!!
Én is elbőgtem magam. Kész! Sminkemnek annyi, kamera továbbra is figyel és evikusz mit tesz? Belebőg...

Jól van, túl vagyunk a nehezén, a Községháza előtt még villan pár vaku, aztán irány a lagzis sátor. Buli van!

Nagyban mindenki elhelyezkedik, én is megállék a sátor bejáratánál, meglesem, hogy minden rendben zajlik-e. Hivatalos fényképészünk pedig azon ügyeskedik éppen, hogy a sátorral szembeni oszlopra felerősítse ugyan azt a kamerát, amibe kb. egy órával ezelőtt spontán belebámultam, majd telesírtam előtte a zsepimet...
Legalább a röhögéstől fognak könnyezni, ha visszanézik...

Vacsora finom volt, a végére sikerült ellopni a menyasszony cipőjét is, ami megint csak az én saram.
Hugicám aszongya: - Elakadt valamiben a cipőm.
Hátranéz és látja, hogy valaki éppen visszahúzza a fejét a sátor alatt.
- Jah, nem, csak el akarták lopni :D
Hátranézek én is, és látom, hogy unokaöcsink éppen a sátor alatt hason fekve kúszik át, nagyban emelgeti a menyasszony szoknyáját és már el is kapta a sarkát.
- Hagyjam, hogy levegyék? - kérdi
- Hagyjad, had örüljenek - mondom én
Na már szaladt is a "kis" (16 éves) bitang a zsákmánnyal.

Elérkezett az éjfél is. A kissé megtépázott menyasszonyi ruhát lecseréltük a kis pirosra.
Igaz, húgom elfelejtett hozzá illő piros melltartót beszerezni és a szilikon pántot is a fürdőből kellett összekutyázni, de megoldottuk. Csak a cipzár ne akadt volna el... 
Akárhogy rángattam, finoman húztam, vissza, aztán újra fel, egy ponton mindig elakadt az a vacak és nem tudom még most sem, hogy miben.
Még van kb. 15 percünk, hogy valami megoldást találjunk, mikor odakintről hangokat hallunk. Unokatesónk felesége kérdezett valamit, mire kinyitottam az ajtót és berántottam a szobába.
Hárman próbáltuk legyőzni azt a nyomorult cipzárt, már azon voltunk, hogy keresünk egy piros cérnát és összevarrom az egészet, amikor végre megindult... Nagy sóhaj... Melltartó megigazít... Irány a tánc parkett!

Hajnalig roptuk a táncot, én magam fél 5-kor kerültem ágyba.

Úgy vettem észre, mindenki jól érezte magát, mindenki táncolt egy kicsit, ettünk, ittunk, mulattunk és ami a fő, a menyasszonynak egy örök élmény marad.

Képek is lesznek remélem, talán a jövő héten...

Limonádé


Köszi Lilang a fini limit :)

Ha van kedvetek játszani, akkor minden kedves olvasómat meghívom egy hűvös limonádéra!
Fogyasszatok egészséggel :D

2009. augusztus 14., péntek

Az én 5. mondatom

Soleil és Heni játékra hívott.

A szabály a következő: fogd a könyvet, amit éppen olvasol, nyisd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot. Add tovább a játékot 5 embernek.

Ez pech :D Semmi extra:

"Némán lovagoltak be Daretbe."

Christopher Paolini: ERAGON

Jó kis fantasy sorozat, talán emlékeztek a filmre, amit az első részből csináltak. Megszereztem a most megjelent 3. részt is viszont annyira nincs időm olvasni, hogy ugyan hónapokkal ezelőtt elölről elkezdtem a storyt ismétlésként, de még csak a felénél tartok...

Nem adom tovább a játékot, ha nem haragszotok, de köszönöm, hogy hívtatok! :D

Apró ajándék, mely erősíti a barátságot :)



Köszönöm unikat!


2009. augusztus 5., szerda

Na akkor még egy novella :) Ez nem olyan régi

Az az álnok dög

Az egész napos megpróbáltatások után fáradtan, elnyűtten zuhansz az ágyadba, magadra húzod a takaród, izmaid ellazulnak és arra gondolsz, végre ágyban vagy.

Már éppen kezdesz elmerülni a lágy álmok felhőjében, sötétbe burkolódzva süllyed a tudatod, amikor valami halvány motoszkálást érzel a bokád környékén.
Először azt gondolod, csak a takaró simul hozzád, hogy aztán az is megpihenjen, majd újra elszenderedsz. Ám alig hullik alá a nyugalom, újra érzel valamit. Kicsit feljebb… Majd még feljebb…

Vadul zakatoló szívvel pattannak fel a szemeid, kémleled szobád éjjeli árnyait és csak arra az egy, nyugtalanító csiklandozásra figyelsz.

Átsuhan a fejeden, hogy talán ki kéne ugranod az ágyból, de mi van, ha valami veszedelmes dologgal állsz szemben? Mi van, ha az a valami a takaród alatt egy skorpió?!

Ha megmoccansz véged!

Ahogy ezt végiggondolod, apró lábak sűrű nyomokat hagynak a vádlidon és már majdnem elérték a térdedet! ˝Mit tegyek?˝ – gondolod.

A kezedet lassan kihúzod a takaró alól, különös gonddal arra, hogy a lábad közötti rész ne mozduljon és az éjjeliszekrényeden álldogáló kis lámpa kapcsolóját kutatod.

Fény!

A vakarás közben már elhagyta a combod felét, nagyon gyors! Meg kell tenned! Látnod kell, mivel állsz szemben!

Az idő szorít, az állat közelít testrészeid legnemesebbikéhez. Óvatos vagy, és félsz. A szíved, a torkodban dobog. A takaró emelkedik… Még egy-két centi és látni fogod…

Hirtelen egy sötét pont ront neked lábaid közül, zakatoló zümmögése ordítva tölti be a szoba feszült csendjét és egy tompa koppanással pontosan a két szemed között, a homlokodnak ütközik.

Te rémülten rázkódva, sikoltva kócolod a hajad, miközben minden erőddel arra törekszel, hogy valahogyan levakard magadról az izzadságtól makacsul tapadó takarót, hogy végre megszabadulj, attól az álnok dögtől.

E közben a cserebogár dongva, döngicsélve körberepüli a szobát és moraja halkulva kislisszan a nyitott ablakon.

2009. július 29., szerda

Ezt tavaly télen írtam. Most valahogy előkerült.

Az angyalok köztünk járnak

Szemerkélő eső kopog fekete kabátján. Sálát nyaka körül szorosabbra vonja, hideg a közelgő éjszaka. Vállát a megkopott táska húzza, benne piszkos munkásruha. Monoton lépteinek hangját a házak folyosója veri vissza. Egyhangú, szürke nap áll mögötte és még nincs vége: ha haza ért folytatja.
Gondolatai is csak e körül forognak: ˝megetetni az állatokat, megjavítani azt a kurva tartályt, a szomszédnak segíteni fát hordani…˝ és a holnapi teendők: ˝el ne felejtsem kivinni a kukát reggel, 5 mm-rel beljebb kell fúrni a lyukat…, megmondtam a Ferinek, hogy csak 2-es profilt használjon, de ő neeem… most kezdhetem előröl az egészet…, Miért mindig Én szívom meg?!˝
Morgolódva csoszog az otthon felé, amikor felfigyel az előtte haladó nőre.
Mogorva gondjait a nő mozgása űzi el: Lágyan lépdel, szinte siklik az aszfalt felett. Kapucni takarja az arcát, kabátja a bokája körül ring, mint egy karácsonyi csengettyű. Az esőcseppek ezüst kerettel szegélyezik alakját. Lábnyomán szikrázik a korai éjszaka. Kezeit nem rakja zsebre…
Valahányszor elhalad egy ház mellett, alig láthatóan int egyet, felemeli a tenyerét, majd mintha elkapna valamit, becsukja és a következő tócsa felett kinyíló ujjai közt selyem port szór bele. Az elterülő víz meg sem rezzenik, csak elnyeli a furcsa anyagot.

Veszekedő pár kiabálása erősödik, ahogy közelednek feléjük.
- Elegem van belőled!
- Én is unom már a pofádat! Tűnjél haza anyádhoz…
A nő ismét kecses mozdulatra emeli csuklóját. A hangok megnyugszanak.
- Jesszus! Ne haragudj, Kicsim!
- Te se! Úgy sajnálom…
Szürkés derengés mutatja a düh útját, ahogy a pocsolyába ereszti.

Néhány lépés után szipogásra lesznek figyelmesek. Két férfi áll a kapualjban. Némán veregetik egymás vállát és halkan suttogva vigasztalják a másikat:
- Jajj papa, ne sírj!
- De úgy hiányzik! – szipogja – Nem tudom elhinni, hogy itt hagyott minket…
A nő megáll, félrehajtott fejjel figyeli a jelenetet, majd belemarkol a levegőbe és tovább ballag.
- Igazad van fiam. Ő már jó helyen van.
- Igen papa. Már nincsenek fájdalmai.
A selyem gyász lágyan esik le, a víz elnyeli.

Emberünk odaballag minden tócsához, amibe a nő a titokzatos anyagot csorgatta. Egyenként föléjük hajol, és bár látni nem lát semmit, az érzései annál inkább életre kelnek. Gyűlölet fut végig gerincén, majd gyász emészti a lelkét és végül a féltékenység fojtogatja.
- Hogy teheted? – kérdezi a nőt, aki erre visszafordul felé.
- Mit?
- Miért veszed el az ő gondjaikat és az enyémet miért nem?
- A tiédet is elvettem már. Sokszor! Ma is! Amikor megláttál.
- Ha így van, miért érzem úgy, hogy a fájdalom felemészt?
- Én enyhítek a fájdalmon, de nem tartom meg magamnak. Ledobom, azt akarom, hogy a szél felszárítsa őket a pocsolyákkal együtt. De Te, kíváncsi vagy és felszedted mindet! Mind ezt teszitek!

Szomorúan hátat fordít és mintha sosem lett volna, nyomtalanul eltűnik az eső függönye mögött.


2009. július 21., kedd

Mutogatós

Delfikének megígértem, hogy lefotózom a HEAD-emet, hogy milyen állapotban raktam félre, íme (majdnem semmi haladás):


És ugye ami miatt nem haladok a HEAD-emmel (de most már ezzel sem):



Viszont kezd visszatérni a hímzőkedvem, ami valamikor a nyaralás alatt veszett el :D

Jah! A gyűrűpárnáról meg elfelejtettem írni, csak a címkékhez raktam oda :D
Szóval, hétfőn (20-án) elvittem varrónőhöz, kedden megvettem hozzá az anyagokat: fehér szatén, egy halvány lila szalag (annyira halvány, hogy fehér) és egy szép kis szívecskés csipke. Most vittem el neki. 
Jövő hét pénteken, 31-én megyek érte. Kíváncsi vagyok milyen lesz összevarrva.
Úgy csináltatom meg, hogy később díszpárnának is jó lesz és akkor nem kell vitrinben tartani.

Utoljára hagytam a legjobbat:

Megkaptam a teás ajándékomat Raintől!
Köszönöm!

Nagyon tetszik a kis filtertartó. Azon agyalok, hogy hová tegyem ki? Lehet, hogy a munkahelyemre fogom, mert ott nagyobb biztonságban van, mint nálunk a konyhában :D
Volt még a csomagban sok-sok fincsi tea és egy egész zacsi gyümi tea, aminek isteni az illata! Kár, hogy Ti ezt nem érzitek :)


2009. július 19., vasárnap

Ceglédbercel - 2009

Tegnap első alkalommal voltam Bogyimamiéknál Ceglédbercelen, de remélem, nem utoljára! :D

Nagyon jól éreztem magamat. Láttam sok szép művet, megismertem néhány új embert, a terülj-terülj asztalkámról már nem is beszélve :D

Csináltam pár képet, a teljesség igénye nélkül meg egyébként igény nélkül, mert csak telefonnal tudok fotózni :(

Heni viszont jó képeket csinált ;)












2009. július 17., péntek

Ceglédbercel

Már alig várom a holnapot, mert megyünk néhány Fejér megyei hímzőtársammal együtt Ceglédbercelre Bogyimamiékhoz :D
Agyaltam rajta, hogy vajh milyen sütit vigyek.
Először nem is akartam sütni, de aztán mégis rászánom magam, délután összedobok egy karamellás krémest. Remélem, jól fog sikerülni...

Igyekszem két álmélkodás között készíteni néhány fotót is és majd mutogatom, ha visszajöttem :D

Szorítsatok, hogy most az egyszer ne legyen igazuk a meteorológusoknak! Holnapra vihart mondanak :(

2009. július 13., hétfő

Díj :)

Kaptam még egy díjat, amit Lilangnak köszönök!

A szabályok:
Tedd ki a díjat a blogodra!
Linkeld ki azt, akitől kaptad!
Nevezz meg legalább 3 blogot!
Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról!

Akiknek tovább küldöm:

2009. július 9., csütörtök

Díj

Ircsitől és @ndre@-tól kaptam ezt a díjat. 
Köszönöm Lányok!

Az én jelölteim pedig:
- Fly

Szabályok:
  • Tedd ki a díjat a blogodba!
  • Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat!
  • Jelölj legalább 7 blogot!
  • Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál!
  • 2009. július 6., hétfő

    HARC találkozó - Bagolyirtás - 2009

    2009. július 3-tól második alkalommal rendezték meg Bagolyirtáson a Hotel Alfa Rádiós Club találkozóját.

    Tavaly nem sikerült eljutnom, csak a párom, Gábor ment és jó barátunk Balázs. Gábornak annyira tetszett a hely, hogy 2008. szeptemberében elvitt végül engem is.

    A főhadiszállást ezúttal is a 4 Évszak Vendégházban rendeztük be.

    A helynek van egyfajta varázsa, hangulata. Ránézésre egy régi faház (tényleg az), némileg leamortizált fürdővel, minimális igényeket kielégítő 4 személyes szobákkal, kopott bútorokkal, fantasztikus kilátással Gyöngyösre és egy nagyon kedves házigazdával. A szállás olcsó, és mivel egész nap mindenki vagy a teraszon tevékenykedett, vagy egyéb elfoglaltságokat keresett a Mátra adta lehetőségek között, a negatívumokat senki sem bánta, hisz nem azért mentünk, hogy egész nap a szobában bámuljuk a plafont.

    Éppen ezért, mi július 1-jén, szerdán már elindultunk a helyszínre. Kis csapatunk: Gábor, Balázs, barátnőm, Edit és én reggel 8 körül startoltunk Dunaújvárosból.

    A három órás út során, meglepő módon nem volt semmi gikszer, egészen a cél előtti 10. km-ig. Edittel éppen megállapítottuk, hogy mennyire tetszik nekünk a sűrű, hűvös erdős hegyvidék, amikor Gábor az egyik kanyarban egyszer csak azt mondja „Nincs gáz. Beesett a gázpedál.”

    Pontosan a hajtű kanyar csúcsában sikerült lendületből félreállni, majd miután világossá vált, hogy segítség nélkül innen tovább egy tapodtat sem mozdulhatunk, a kb. 5 méterrel odébb kezdődő erdei útra toltuk a járműt. Gáborom szokásához híven azonnal ideges lett. Edittel nem voltunk szívbajosak, leültünk a mellettünk csordogáló patak mentén és Balázzsal egyetemben kártyázni kezdtünk. Addigra már persze útban volt a segítség, néhány Hotel Alfás már fent volt a szálláson, így kb. fél órán belül megérkezett Orbi Gabi, a házigazda, Fityek és barátnője. Örök hála Nekik, nélkülük nem sikerült volna kijavítani a hibát, még ha csak ideiglenesen is.

    Nocsak, milyen kalandosan indul a nyaralás: gáz bowden szakadás a cél előtt. Úgy másfél órát vesztegettünk így el.

    Na jó, megérkeztünk végre, volt szobánk, hát pakoljunk ki, aztán együnk valamit és tárgyaljuk meg, hogy hogyan tovább. Eredeti célunk az volt Edittel, hogy amíg a fiúk elmerülnek a rádiózás rejtelmeibe, addig mi felfedezzük a környéket: kisebb kirándulásokra megyünk, óriásikat sétálunk, de mindenekelőtt felfedezzünk a helyi szociális egységeket (ahogy az Edit mondta): bolt, kocsma…

    Ezt az elképzelést el is vetettük, amikor megismerkedtünk Zsoltival és családjával. Elmondta, hogy ők a délutáni órákban kirándulni mennek Ágasvárra, van-e kedvünk velük menni? Naná, hogy volt kedvünk.

    Így mindjárt az első nap részesei lehettünk egy kis túrázásnak, Zsoltival, a feleségével, Rékával és pici lányukkal a két éves Bogival. A túra könnyed sétával indult, majd rátértünk a kék háromszög jelzésre, és a kalandok itt kezdődtek.

    Tudni kell Editről, hogy mozgás sérült. Nem tudom mi a pontos neve a szindrómának, ami születésekor sújtotta, a lényeg annyi, hogy koraszülött volt és oxigén hiányos állapotban az agy mozgáskoordinációs központja megsérült. Edit úgy magyarázta nekem, hogy fizikailag minden testrésze ép, csupán az agya nem tud bizonyos izomcsoportokat irányítani. A látszat ellenére, nagyon erős és kitartó a csaj, kedvességével, vidám természetével pedig mindenkit levesz a lábáról.

    Tehát, háromszög jelzés. Úgy indult, hogy egy meredek sziklás részen, amit még egy keresztbe dőlt fatörzs is nehezített, fel kellett mászni. Edit azt mondta ő itt nem megy fel. Már jócskán túl voltunk az út felén, így mindannyian rávágtuk, hogy „Dehogynem jössz!”.

    A szerdai túrának talán a legizgalmasabb része ez volt, amikor szegényt felrángattuk a meredek, sziklákkal tarkított kb. 5 méteres útszakaszon. Na jó, ezt ne úgy képzeljétek el, hogy akarata ellenére, csak azért is… Nem sokat kellett győzködni. Jött ő magától, csak segíteni kellett egy picit.

    Ezután még úgy… hát nem is tudom, mennyit, de fél órát biztos gyalogoltunk felfelé, mire végre jelezték, hogy fényt látnak az alagút végén, mindjárt megérkezünk Ágasvárra. A naplementét elcsíptük, Zsolti kipakolta rádióját és csinált néhány összeköttetést. Mi addig kifújtuk magunkat, gyönyörködtünk a kilátásban.

    Néhány perc múltán azonban Réka össze is pakolta a leányzót, aki meglepően jól bírta a megpróbáltatásokat, igaz, az út nehezebb szakaszait és a teljes visszautat egy nagyon praktikus „hátitáskában” töltötte, de mikor 21:00 körül visszaértünk a kocsihoz, még mindig ébren volt, csupán az autókázás alatt sikerült elaludnia.

    Szóval naplemente után indultunk visszafelé. Zsolt még lemaradt egy picit, mi lányok pedig igyekeztünk, hogy az imént említett, mindenki számára - hát még Edit számára - durva szakaszt még világosban elérjük.

    Szerencsére ez sikerült, bár a szürkület már jócskán rontotta a látási viszonyokat, de megúsztuk bokatörés nélkül.

    Gyakorlatilag a hátra lévő utat a fél hold fényében tettük meg, aminek az lett a következménye, hogy az odafelé gondosan kikerült sáros, pocsolyás részeket, visszafelé már nem sikerült teljes mértékben megkerülni. Sárosan, fáradtan, de élményektől telve kászálódtunk be a kocsiba Mátraszentistvánon.

    Az éjszakai országutat két őz is igénybe vette, egyik kényelmesen sétált befelé az erdőbe, a másik pedig gyors iramban vágott át előttünk.

    Viszonylag, időben sikerült ágyba kerülnünk.

    A csütörtöki napon hívtak minket újra Zsoltiék, hogy menjünk velük a Bükkbe. Nekem nem nagyon volt hozzá kedvem, tekintve, hogy magammal vittem a hímzésemet is, amit csak ezen a napon vettem elő néhány órácskára.

    Tehát a csütörtöki nap volt talán a leglazább ilyen szempontból. Hímeztem, Edit olvasott, fiúk szokás szerint rádióztak. Aztán Edit újra előszedte a kártya paklit és Orbi Gabival kártyáztunk egy óriásit. Kb. 5 órán át nyomtunk le egy partit. A végére már kezdtem unni a játékot, de mivel csak hárman játszottunk és amúgy is csak pár kör volt hátra, maradtam. A végére Orbi Gabi nekünk adta az idei eper termés két utolsó szemét. Mivel még nem volt teljesen megérve, fennhagytuk a bokron és jelképesen ráírtuk a nevünket, hogy senki más ne vehesse le csak mi. Az már más kérdés, hogy hazafelé jövet totál megfeledkeztünk róla.

    Este megjött a kis csapat a Bükkből, mutattak képeket is, csak azért, hogy lássuk miből maradtunk ki. Valóban rengeteg látnivalót elmulasztottunk, köztük a csodaszép Fátyol-vízesést, viszont egy jót kártyáztunk.

    Zsoltival, aki egyébként programozik is, egy hosszadalmas beszélgetésbe kezdtünk este a web programozásról, Linuxról és egy csomó más témába vágó dologról. Tudom, hogy ez a rész a legtöbbeteknek nem mond semmit, csak azért említem meg, mert én mindig örülök, ha egy olyan emberrel akadok össze, aki hajlandó egy kicsit a szárnyai alá venni és elmagyarázni néhány dolgot. A Linuxról tartott kiselőadást igen hasznosnak találtam. Mindig volt valami, amit szívesen megmutatott, elmagyarázott, nekem pedig folyton akadtak kérdéseim, igaz, a fáradtságtól már kettőig nem láttam és nem is tudtam pontosan kifejezni, hogy mit is akarok, de Zsolt ennek ellenére lelkesen magyarázott.

    Valamikor éjfél után mentünk aludni, Edit és a fiúk addigra már rég ágyban voltak.

    Pénteken egy nagyon jó kis csapat alakult ki, azt mondom, értük volt érdemes elmenni erre a kirándulásra!

    Valamikor ebéd körül „átugrottunk” a szomszédos Mátraszentimrére Balázzsal és Edittel. Vettünk pár dolgot a készletünkbe, aztán vissza. Szerencsére Imrén találkoztunk néhány HARCossal, akik a nehéz csomagokat kocsival hazavitték. Mi pedig újra dagonyáztunk egy jót az erdei ösvényen. Sőt még dagonyázó társakkal is találkoztunk: néhány disznó állta utunkat.

    Zsolt mindenféleképpen fel akart menni, a szállásról is jól látható szemközti csúcsra, azonban úgy alakult a nap, hogy a délutáni órákban eleredt eső miatt beszorultunk az előtérbe.

    Edit hozta a formáját és 5 percen belül összeszedett egy kisebb csapatot, hogy kártyázni tudjunk. Így ismertük meg a monori CZ-t és Dani-t.

    Ez a két gyerek annyira belopta magát a szívünkbe, hogy az valami hihetetlen. Rengeteget nevettünk és ökörködtünk együtt. Ilyen jól már nagyon régen szórakoztam.

    Később Balázs, Dani, CZ, keresztnevén Barna, Edit és én összeültünk Solot játszani. Pontosabban én csak néztem, mert nem akartam csatlakozni a már elkezdett partihoz. De így is nagyon jó volt.

    Közben persze ismerkedtünk, de a játékon és a szórakozáson volt a hangsúly.

    Már jócskán besötétedett, amikor valaki kitalálta, hogy menjünk el sétálni. Rövidtávot tűztünk ki magunk előtt, eleinte úgy volt, hogy erdei úton közelítjük meg a szomszédos falu határában található Petőfi forrást, de végül a társaság nagy része nem kívánt dagonyázni, így a beton utat választottuk.

    Tehát elindult a kis csapat: Zsolti, Balázs, Barna, Dani, Edit és én.

    Dani és CZ szinte folyamatosan Markos-Nádas és Hofi idézetekkel szórakoztatott minket. Célunkhoz közeledve az út jobb oldalára füleltünk, elvileg ott kellett volna lennie a forrásnak. Találtunk is egy részt, ahol csordogált valami.

    Az út mindkét oldalát erdő borította. A hangforrását egy gödörben találtuk meg, abban a hiszemben, hogy ez már a Petőfi forrás vize. Zseblámpával megpróbáltuk bevilágítani a terepet, hátha meglátunk valamiféle jelzést, hogy maga a forrás merre lehet, de semmi említésre méltót nem láttunk.

    Ahogy ott az út mentén nagyban vizslattuk a bokrokat, jött egy autó lentről. Az autó reflektorfényében egy nyúl menekült, egyenesen felénk tartott. Amikor közel ért és látta, hogy se előre, se hátra, alaposan összezavarodott és néhány pillanatig körbe-körbe rohangált, végül beszaladt az erdőbe. Jót mosolyogtunk szerencsétlen állaton, majd visszafordultunk, hogy tovább tanulmányozzuk a nagy felfedezést, amikor hirtelen mindannyiunknak déjà vu érzése támadt, ugyanis egy újabb autó egy újabb nyulat kergetve közeledett felénk. Dőltünk a röhögéstől.

    Na jó, gondoltuk, megtaláltuk amit kerestünk, de még gyerek az idő és tovább haladtunk lefelé az úton. Edit egy idő után jelezte, hogy ő nem bír tovább menni, így vissza is fordultunk.

    Most már felfelé caplattunk a hegyen. Ismét elértük a nevezetes „forrást”. Meglestük újra, hátha változott valami az elmúlt fél órában.

    CZ gondolt egyet és belevetette magát a rengetegbe, mondván ő majd kideríti honnan ez a kis hömpölygő folyam. Dani hamarosan követte.


    Mi meg négyen leültünk a szemközti szalagkorlátra pihizni és onnan figyeltük a fejleményeket. A fiúk találtak is valami csövet, amiből a víz kifolyt, meg egy táblát, amin kb. ez állt: „Magánterület, idegeneknek belépni tilos”.

    Ekkor döbbentünk rá, hogy valószínűleg valami helyi vízmű kifolyóját találtuk meg és nem a Petőfi forrást...

    Na, aztán végre innen is hazaérkeztünk, és körbeültük kedvenc kártyás asztalunkat, hogy kielemezzük a történteket és megigyunk egy-egy pohár bort.

    Balázson meg voltam lepődve, nem gondoltam, hogy ennyire nem bírja a strapát. Ő volt az első aki elment aludni. Egy-két óra múlva Zsolt is követte, de mi még folytattuk a beszélgetést, iszogatást és a játékot. Egyszer csak kinézünk és látjuk, hogy már világosodik. Te jó ég, mennyi az idő? A hajnali négyet már el is hagytuk. Az érdekes az, hogy egyáltalán nem voltam álmos, de részt akartunk venni a következő napra betervezett túrában, ezért úgy döntöttünk, hogy mégis megpróbálkozunk az alvással. A Dani és Barna egy darabig nem hagytak minket visszavonulni, kártyáztunk sokat, végül azt mondtuk elég és fél ötkor ágynak estünk.

    Kb. öt órát sikerült aludnunk, a srácok még ráhúztak egyet, de attól függetlenül elég jól bírtuk.

    Szombaton újabb túra. A legnagyobb! A végén kielemeztük, hogy kb. 11 és fél km-t mentünk összesen. Hajnali 1 órára értünk vissza a szállásra! Hihetetlenül szép helyeken jártunk, néhányszor csetlettünk, botlottunk is, főleg visszafelé, no meg kegyetlenül elfáradtunk, de isten bizony megérte!

    Sajnos Editnek betett az előző napi beton-gyaloglás, így ő nem jött velünk, de ahogy haladtunk egyre feljebb, egyre több buktató, szikla... Talán jobb is, hogy nem jött.



    Tehát a kis csapat megfogyatkozott eggyel, de lelkesen indultunk neki az előttünk álló megpróbáltatásoknak. Bár attól tartok a fiúk nem igazán fogták fel, hogy a tegnapi folyamatos emelkedésnél ez egy csöppet keményebb lesz, Dani egy ideig még panaszkodott is, hogy itt fáj, ott fáj, nem kellett volna eljönnie stb.

    Próbáltam jobb kedvre deríteni, de azt hiszem a kilátás pótolta mindenért.

    Felértünk végre a Világos (Kopasz) - hegyre. Majdnem 360 fokos volt a kilátás. Láttuk a szálláshelyünket és páholyból nézhettük végig a naplementét. Dani előző nap amúgy is hiányolta.

    Megszálltak minket a cserebogarak, hihetetlen, hogy mennyire utálták őket. A hangjuk tényleg kirázza az embert, amikor elhúznak a fejed felett, de amúgy nincs semmi baj velük.

    CZ és Zsolt amatőrrádiósok lévén csináltak pár összeköttetést, Dani pedig a PMR rádióval próbálkozott. Balázs főleg hallgatózott. Addig én gyönyörködtem a tájban és kezdtem aggódni a visszafelé vezető út miatt. Különösen egy szakasz aggasztott, amikor sziklák között kellett lejönnünk, sehol egy út, és a jelzések is vagy lekoptak, vagy kidőltek a fák, ergo ideális hely az eltévedésre.

    A csúcsról elég könnyű volt lejutni, könnyebb, mint fel, aztán megint csak a hold jóindulatára hagyatkozhattunk. A távolban egy felhő néha-néha villámokat köpött, de óriási szerencsénkre, nem ért el minket a vihar.

    Elérkeztünk a sziklás szakaszhoz. Zsolti ment elől a zseblámpával, utána Balázs baktatott, aztán Dani, én és Barna, aki semmi pénzért nem volt hajlandó megelőzni, mondván, ő a sereghajtó. Akár egy kis őrangyal úgy jött mögöttem.

    Szegény Danit, egy kicsit megrángattam, mert a sziklás szakaszon muszáj volt valamiben kapaszkodnom, hát időről-időre igényt tartottam hátizsákjának fogantyújára.

    Mondtam neki, „Ha esek, velem esel!” Erre megbotlott. „És ugyan ez visszafelé is igaz!”.

    Hihetetlen egy pasi, én majd kiköptem a tüdőmet, ennek meg még énekelni is volt kedve.

    Hurrá, túl vagyunk a nehezén – gondoltam én.

    Volt egy másik necces szakasz, ahol a jelzés nyílként mutatta az irányt, azonban sehol sem volt kitaposott ösvény. Na, visszafelé jövet itt tévedtünk el. Egy jelölt fánál nem jobbra, hanem balra fordultunk és néhány percig út nélkül bolyongtunk a koromsötét rengetegben. Valahogy éreztem, hogy nem jó felé haladunk, ezért aztán az lett a vége, hogy visszamentünk az uccsó jelöléshez és innentől kezdve már viszonylag könnyen rátaláltunk a helyes útra.

    Dagonya következett minden mennyiségben. Odafelé menet sem volt egyszerű kikerülni a sarat, hát még visszafelé, korom sötétben. Ráadásul előttünk valamikor eshetett az eső, mert vizesek voltak a fűszálak.

    Na, ezek után valóban túljutottunk a nehezén, innentől kezdve kb. egy órás gyaloglás következett valami mellékúton, hogy megtaláljuk a betonutat, ami végül hazavisz minket.

    Az utolsó kép a kedvencem továbbra is, amikor egy szalagkorláton megpihentünk. Azt hiszem látszik, hogy mennyire ki voltunk.

    Balról jobbra: Balázs, Dani, én, CZ, Zsolti

    Ezek után még volt némi energiám fent maradni és borozni, ezúttal már Edit is velünk tartott. Balázs viszont most is kidőlt. Úgy elment aludni, hogy észre sem vettem, csak amikor valamiért bementem a szobába.

    Egy picit még játszottunk, közben pedig azon szomorkodtam, hogy holnap el kell jönnünk haza. Annyira nem akartam jönni, hogy a fiúktól el sem búcsúztam, viszont megígértettem velük, hogy felkelnek reggel, és kikísérnek minket a kapuig.

    Persze, ők is fáradtak voltak, így amikor kb. dél körül elindultunk még nem ébredtek fel. A búcsúzás elmaradt.

    Nagyon remélem, hogy még összejövünk ezzel a kis társasággal és meg tudjuk ismételni a kalandokat.

    A képekért köszönet Zsoltinak, CZ-nek és Daninak :)